Válasszon nyelvet!

MagyarDeutsch
EB-arany + DNG
2013. szeptember 04. szerda, 12:29
Bozsó Nóra Leila, iskolánk 11.B osztályos válogatott strandkézilabdázójának beszámolójában olvashattok arról, milyen szuper eredményeket mondhat magáénak, illetve ízelítőt kaphattok abból is, hogy milyen egy élsportoló élete a nyáron. Leilának szívből gratulálunk, kitartást és további sikereket kívánunk!!!
 
A tavalyi EB- győzelem után minimális pihenő után újra nekivágtam a szezonnak. Ez a szezon hosszabb és nehezebb volt, mint az eddigiek, ugyanis kevesebb lehetőséget kaptam, mint amennyire számítottam, illetve amennyi a fejlődésem érdekeit szolgálta volna, és ez – az amúgy is kevés önbizalmamat – rendesen megtépázta. Ráadásul a bajnokság végén „csak” az ezüst jutott nekünk, így teljes mértékben vesztesnek éreztem magam. Ugyanakkor kihívást is éreztem, hiszen a válogatottban azokkal a játékosokkal játszottam egy csapatban, akik a bajnokságban előttünk végeztek, ugyanis a válogatott a Szentendrére épül, ennek köszönhetően pikáns is lehetett volna a helyzet. Viszont minden végzet valaminek a kezdete is, és ez nem volt másként most sem.
 
A bajnokság végeztével újra kezdődött a strandkézilabda-szezon, ahol a Juinor válogatottnak újra tagja lehettem. Nagyon nehéz felkészülési időszak vette kezdetét, aminek szinte pihenő nélkül mentem neki. Itthon Dabast, Törökszentmiklóst és Salgótarjánt ismertük meg edzőtábor címszó alatt, míg külföldön Törökországban edzettünk a Dániai megmérettetés előtt. Naponta több edzést és megannyi megpróbáltatást kellett kibirnunk, ami közelebb vihetett a célunk eléréséhez. A tikkasztó hőség mellett a családunk hiányát és a pihenés nélküli életet kellett elviselnünk, ám az áldozatok, amiket hoztunk, idén is meghozta a gyümölcsét. Kiutazva Dániába teli erővel és győzni akarással, szinte biztos voltam benne, hogy idén sem fog minket senki legyőzni.
 
Tény, hogy az EB alatt sem volt sok időnk rehabilitálódni, hiszen a meccsek mellett edzéseken vettünk részt, de az érzés, mikor minden klappol és újra legyőzzük Európát feledhetettlen. Az első mindig a legszebb és a legjobb és ez most sincs másként. A tavalyi érem jobban tetszik nekem, szebb, nagyobb és jobb emlékek fűznek hozzá, de az idei is egy hosszú út végét jelenti nekem, ami az eredményt ismerve akár örömteli is lehet és az is volt. Ami még más volt ezen a nyáron, hogy a szüleim kint voltak Dániában és szurkoltak nekem. Ez plusz erőt adott. Sok helyen jártam a nyáron, bár nem nevezném nyaralásnak. Viszont ezek az eredmények és a teljesítményem nem lehetett volna ilyen, ha nem segítik az utamat. Köszönöm szépen a családomnak, hogy mindenben segítettek és mellettem voltak a legnehezebb időszakban is, köszönöm a tanáraimnak, hogy segítenek abban, hogy az iskola mellett tudjam űzni e remek sportot, és köszönöm az edzőimnek, hogy a fejlődésemet segítik és bíznak bennem és a teljesítményemben.